Az integrált aggyal történő tanulás központi kérdés a kineziológiai rendszerekben. Integrált aggyal történő tanulás azt jelenti, hogy mindkét agyféltekénk potenciálját felhasználom a tanulás során. Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Miként működik a két agyfélteke?
Már olvashattak arról, hogy agyféltekéinknek eltérőek a funkciói. Másért felel a jobb és másért a bal agyfélteke.
Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a bal agyféltekénk a részletekre fókuszál, próbálkozik, részektől halad az egész felé, stressz esetén küszködik, és elveszik a részletekben, mivel nem képes átlátni az egész képet.
A jobb agyféltekénk az egész képet átlátja, ezért az egésztől halad a részletek felé, kreatív ötleteivel, intuíciójával segíti a bal agyféltekének a kifejezését. Stressz esetén viszont nem látja a részleteket, ezért nem ismeri fel az összefüggéseket, és sokszor kifejezésbeli képtelenséget is okoz.
Bizonyára tapasztalta már, hogy tudja, hogy tud valamit, de nem tudja elmondani pl. gyermek az iskolai felelésnél. Erről van szó!
Mit jelent az integrált agyműködés?
Az Educational Kinesiology (EDU-K) rendszerben Dr. Paul Dennison az alapvetően bal agyféltekés működést alacsony vagy lassú fokozatnak nevezte el. Az alacsony fokozat akkor integrált, ha képes elérni a jobb agyfélteke funkcióit is. Alacsony fokozatban ismeretlen, nem megszokott területen mozgunk, ezért tájékozódási pontokat alakítunk ki magunknak, amihez viszonyítunk. Olyan ez, mint egy tájfutó, aki mindig valamilyen viszonyítási, tájékozódási pontot keres. A tanulásban ez egy analizáló, elemző tanulást/tanítást jelent, ami a megkülönböztetésen alapszik. A tudatosságra fókuszál, része a megállás, a gondolkodás és az irányváltoztatás. Az állandó ittlét sok döntést eredményez, amit nem tudunk a már meglévő ismeretekhez, tapasztalatokhoz kapcsolni. A megragadó értelem nélkül nem képes emlékezni az agy a már megtanultakra, így mindig újra kell tanulni.
Az alapvetően jobb agyféltekés működést magas vagy gyors fokozatként említi Dennison, ami akkor integrált, ha hozzáfér bal agyfélteke funkcióihoz is. Megragadjuk az újat, felismerjük, ráérzünk, emlékezünk, az információt asszociatívan, összehasonlítva vesszük fel, de a kifejezéshez szükség van a bal agyféltekével való együttműködésre is. Ez egy automatikus önálló tanulás/tanítás, amikor az új anyagot a már a meglévőkhöz tudjuk kapcsolni. Ismert területen biztonságosan mozgunk. A futás példájánál maradva ez olyan, mint amikor egy stadionban futunk. A terep ismerős, nem kell megállni és gondolkodni, hanem automatikusan csak a futásra tudunk koncentrálni. Ez például az a helyzet, amikor már ismerünk valamit, pl. a szorzótáblát, és nem újra meg újra megtanulni, hanem csak automatikusan alkalmazni azt.
A nem integrált magas fokozat veszélye, hogy reflexből, automatikusan, ösztönösen cselekszünk, nem tudunk megállni és elgondolkodni a helyzetünkön. Klasszikus példa erre az állapotra, amikor rutinból vezet valaki és kitesznek egy behajtani tilos táblát oda, ahol eddig nem volt, s automatikusan behajtunk, mivel azt tanultuk meg, hogy szabad a behajtás. Ez is ismerős? 🙂
Integráció esetén a kifejező (bal) agyfélteke lesz ami analizál, majd beépíti a tanultakat a már ismertekhez (jobb), s továbblép a fejlődés útján.
Dennison mondta ki elsőnek Delacato és munkatársai kutatási eredményeit tovább vizsgálva, hogy nem csak középvonalkeresztező, hanem azonos oldali mozgásokra is szükség van az integrált agyműködés eléréséhez.
Ezt az ideát aztán minden kineziológiai rendszer átvette és beépítette a saját eszköztárába valamilyen formában. A középvonal keresztező mozgások a magas, míg az azonos oldali mozgások az alacsony fokozatot kapcsolják be.
De mitől hatékonyak ezek a gyakorlatuk, és mi a fiziológiai hátterük?
A válasz a kérdésre az idegrendszer felépítésében és működésében rejlik.
Az idegrendszert az elhelyezkedése szempontjából 2 részre oszthatjuk:
- központi
- és perifériás (környéki) idegrendszer.
Működés szempontjából pedig
- szomatikus (testi), ami az akaratunktól függő dolgokat irányítja,
- valamint vegetatív (zsigeri), ami pedig az akaratunktól független szabályozásért felel.
A témánk szempontjából most a központi idegrendszert vegyük kicsit górcső alá, ami további két részre osztható: agyvelő és gerincvelő.
A gerincvelő a gerinccsatornában található, a csigolyákban. Működése reflexműködés. A végponton lévő receptorokból (ingerfelvevő) eljut a központba az inger, ahonnan visszacsatolódik a válasz egy végrehajtó szervbe pl. izmokba. A védekező reflexnél előbb történik meg az izmok aktiválása, vagy gátlása és csak utána tudatosul a mozgás.
Az agyvelő a koponyában található. Része többek között a nagyagy, ami az embereknél nagyon fejlett. Gyakorlatilag ez irányítja a gondolkodást, mozgást stb. Két félre osztódik: jobb és bal agyfélteke, amelyeket a kérges test (corpus callosum) köt össze.
Mozgásirányító szerepe a következőképpen néz ki:
Az elsődleges mozgató központok (motoros kéreg) a homloklebeny hátulsó részén találhatók, a központi árok előtt. Az egyes izomcsoportoknak megfelelő központok kiterjedése a hozzájuk tartozó izmok használtságával áll arányban. Pl. a nyelv, vagy az ujjak kérgi központjai nagyobbak, míg a törzs központjai viszonylag kicsinyek.
A másodlagos központok olyan területei az agykéregnek, amelyek nem állnak közvetlen összeköttetésben a perifériával. Az elsődleges központok közelében helyezkednek el. Ezeken a helyeken tárolódnak az emlékképek, a tanult ismeretek. Azokat az érzeteket dolgozzák fel, amelyek az elsődleges érző központokban benyomásként keletkeznek. Itt raktározódnak a mozgással kapcsolatos emlékképek.
A másodlagos mozgató központok szervezik rendezetté a mozgásokat.
A harmadlagos központok a másodlagos központokból szállított benyomásokat, emlékképeket egymással, és a régi benyomásokkal összehasonlítják és társítják. Itt játszódnak le azok a folyamatok (más agyi területek bevonásával), amelyeket képzettársításnak nevezünk. Ezek a területek végzik az ítéletalkotást, a gondolkodást.
Látható, hogy a mozgás kapcsolatban áll az emlékekkel, és a mozgás kivitelezése során a mozdulathoz rendelt érzelmek, emlékek folyamatosan hozzáférhetőek. Amennyiben erős distressz kapcsolódik egy szituációhoz, akkor blokkok keletkeznek a két agyfélteke között és az információáramlás gátolt lesz. Pl. ha egy gyermeket stressz ért akkor, amikor állva kellett felelnie, mert nem tudta a választ, és emiatt megszégyenült, akkor a későbbiek során, amikor fel kell állnia, automatikusan szállítja az agy a mozgáshoz kapcsolódott trauma élményét, és ez blokkolja az információ áramlást a két agyfélteke között. Az eredmény: még azt is elfelejti, amit korábban tudott, mivel a bal agyfélteke nem tudja kifejezni azt, amit a jobb agyfélteke tudna.
A keresztirányú és azonos oldali mozgások tréningezik a két agyféltekét, így stresszmentesítve az “átjárót”, a kérgestestet, és integrálják az agyféltekék működését.
Működési szempontból a szomatikus idegrendszer részét képezi a motoros kéreg, melynek ingerlésével a vázizmok működését lehet kiváltani, de a rendszer fordítva is működik és a mozgáson keresztül visszahathatunk a motoros kéreg területeire, amin keresztül pedig a tárolt élményekre is hatással lehetünk.
A vázizmok mozgatása két leszálló pályarendszer segítségével megy végbe. Mindkét pályarendszer szervezését és irányítását motoros kéreg végzi.
A piramispálya az agykéregből az agytörzsön keresztül a gerincvelő szürke állományának elülső szarvai felé halad. Az agytörzs területén a rostok némelyike az ellentétes oldali agyidegek mozgató neuronjaihoz kapcsolódik, többségük azonban továbbhalad a nyúltvelőbe, ahol átkereszteződik, majd folytatja útját, míg végül a gerincvelő elülső szarvában lévőmozgató neuronokon végződik. Néhány rost a nyúltvelőből keresztezés nélkül kerül a gerincvelőbe, ezek közvetlenül a mozgató neuronok előtt kereszteződnek át a gerincvelő ellenkezőoldalára.
Az átkereszteződés miatt jobb agyféltekénk irányítja testünk bal oldali vázizmait, bal agyféltekénk pedig a jobb oldali vázizmokat. Ez a rendszer felel az akaratlagos mozgásokért, az újonnan tanult még nem rögzült mozgások irányításáért, az ellentétes oldali izmok összehangolt működéséért, működteti a megtanult finom mozgásokat, mint pl. az írás.
Az extrapiramidális pálya az agykéregből, valamint a nagyagy kéreg alatti magvaiból indul ki, de ide tartozik a talamusz és a hipotalamusz egy része, és a kisagy számos idegsejt csoportja. Rostjainak nagy része a piramispályához hasonlóan átkereszteződik. Ez a rendszer irányítja a durvább mozgásokat, a betanult, automatizált mozgásokat, valamint az érzelmeket kísérő nagy mozgásokat, de az izomtónus szabályozásában is szerepe van.
Gál Attila
Kineziológus szakértő, oktató
az IKC Professzionális kineziológusa
Alternatív Képességfejlesztő Tanácsadó
Lelki Kulcs tréner
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Szántai Károly: Anatómia-élettan jegyzet, Budapest, 2007.
- http://nandisoft.uw.hu/
- Paul Dennison: Haladó Edukineziológia: Az intelligencia 7 dimenziója (jegyzet), Professzionális Kineziológiai Iskola, Kecskemét
- Paul Dennison: Brain Gym® (jegyzet), Professzionális Kineziológiai Iskola, Kecskemét
- Kim Da Silva-Do Ri Rydl: Kineziológia, Dunakönyv Kiadó, 1994.
- Dr. Paul Dennison: Észkerékkapcsoló, Agykontroll Gmk., 1993.
- Dr. Paul Dennison: Észkapcsoló agytorna, Agykontroll Gmk., 1993.
- Dr. Paul Dennison: Brain Gym és Én, 2018., Budapest, Professional Kinesiology School from Hungary
EDU-K Brain Gym
Brain Gym ® 101 Az Educational Kinesiology (EDU-K) vagy más...
Megnézem
EDU-K Optimális agyi szerveződés
Optimális Agyi Szervezettség Optimal Brain Organization 201 Az Optimal Brain...
Megnézem