Az utóbbi évek elképzelései szerint a tanácsadások különböző formáinak a társadalomban az élethosszig (LifeLong Learning) tartó tanulás részeként állandó szolgáltatássá kell válnia. Így a tanulási folyamat elkíséri az egyéneket és a közösségeket egész életük során.

Ez a folyamat azonban csak akkor lehet sikeres, ha tanácsadás kevesek kiváltsága helyett mindenki számára elérhetővé válik. Sajnálatos, hogy hazánkban még nem alakult ki annak a kultúrája, hogy akinek problémája van, az egy külső, objektív segítőhöz fordul. A hozzáállás ugyan lassan változik, de még mindig az, hogy “Aki ilyen helyre jár, az nem normális.”

Az „ontológia” kifejezés a görög on (létezés/lét) és a logos (tudomány) szavak összekapcsolásából jött létre. Az ontológia a létről szóló tudomány.

Az ontológia, másképpen léttan, lételmélet, létfilozófia  a filozófiatudomány része.

Tudományos alapokon és tudósok vállain állva az ontológiai coaching arra a következtetésre jutott, hogy nem a problémákat kell megváltoztatnunk (nem is azok elemzésével és a problémákból kiindulva elképzelhető megoldások felkutatásával kell fáradoznunk), hanem a gondolkodásunkat, azt a módot, ahogyan közelítünk hozzájuk.

Eleinte az IQ-t mérték és ezt tartották meghatározónak atekintetben, hogy az egyén mire lehet képes, egészséges, ép elmével rendelkezik, mennyire képes megtanulni új dolgokat. Úgy tartották, hogy ez a szám állandó és nem változik az életkorral. Eszerint az átalgos intelligencia szint 85-115 között található, ebbe a kategóriába tartozik az emberek kb. 68%-a.

Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érezzük,

• hogy egyszerűen nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.
• hogy képességeinket meghaladó, megterhelő élethelyzetekkel kerülünk szembe.
• hogy elképzelésünk sincs, hogyan kellene megoldanunk egy helyzetet.
• hogy tehetetlenek vagyunk.
• hogy elveszítettük az irányítást életünk felett.
• hogy szenvedünk egy kapcsolatban (munkahelyi, párkapcsolati, gyermeknevelés).
• hogy elveszítünk egy számunkra fontos embert és ezt nem tudjuk feldolgozni.
• hogy depressziósak vagyunk.
• hogy kiégés felé haladunk, és érdektelenné válnak a dolgok.
• hogy a gondjaink annyira ellepnek, hogy a napi életünk menedzselése is nagy terhet jelent.